E könyv által a karate-dō követője szélesebb betekintést nyerhet a mester életébe, gondolkodásába, következtetéseibe, és tisztábban láthatja annak az önvédelmi művészetnek a lényegét, amelyet ő fejlesztett a jelenlegi szintre. Teljes szívből ajánlom Funakoshi mester emlékiratait nemcsak azoknak, akik már gyakorolják a karate-dōt, hanem azoknak is, akik még csak tervezik a tanulását, és akik érdeklődnek a távol-keleti kultúra és filozófia iránt.
A karate eredetét misztikus legendák övezik és rejtik, de egyet biztosan tudunk: a karate gyökeret vert, és számos helyen gyakorolják Kelet-Ázsiában a legkülönfélébb vallású emberek: buddhisták, mohamedánok, hinduk, brahmanisták és taoisták. Az emberi történelem folyamán egészen sajátságos önvédelmi művészetek találtak követőkre Kelet-Ázsia különböző területein, de ezek alapjaikban megegyeznek. Ezért a karatéról is elmondható, hogy így vagy úgy, de rokonságban van más távol-keleti önvédelmi művészetekkel, jóllehet (és azt hiszem ezt bizton állíthatom) a legszélesebb körben elterjedt harcművészet manapság.
A rokonság azonnal megmutatkozik, mihelyt összehasonlítjuk a hagyományos filozófiát a modern filozófiával. A modern a matematikában gyökerezik, a hagyományos viszont a fizikai mozgásban és technikában. A távol-keleti fogalmak, gondolatok, nyelv és gondolkodásmód szoros összefüggésben állt a fizikai ügyességgel. Bár a szavak és a gondolatok változáson mentek keresztül a történelem folyamán, gyökerük megmaradt beágyazva a mozgástechnikákba.
Van egy buddhista mondás, amely, mint sok más hasonló, látszólag önmagának ellentmondó, de egy karatéka számára a technikai gyakorlatokhoz speciális jelentést ad. Lefordítva így hangzik: ….
